TAVASZ

Tavasz első napjai, hívott, vonzott már  egy ideje a természet, a kert a végtelen puszta a civilizáció távolsága.   

Ma szerelmemmel  kijutottunk  a Bátorkő tanösvényhez, s ott sétáltunk egy nagyot, őz és ibolyatenger, s tengernnyi medvehagyma  fogadott minket. A tavasz végérvényesen beköszöntött, s kitörölte belőlem a sóvárgást a hópelyhek szépsége után, a tiszta lap melyet rajzolhatott volna a hóréteg, s mely után vágyakozom egész éven át. Megtörtént a transzmutáció, tiszta lap nélkül a régi elhalt leveleket ágakat, gallyakat felülírja a friss üde zöld gyep, a virágzó rétek, mezők, és erdő mélyek. Én aki mindig vágytam a havat,  a telet, Isten szünetgombját, az elbújást, a mély téli álmot, most  ébredni vágyom, ébredni, s közben arcomat a napsugarak felé fordítani, és élni. Ahogy a faágak csúcsain rügy fakad, úgy érzek én is valamit, valaminek a kezdetét, s ezzel valaminek a végét. Micsoda varázslatos puha kéz mely az elmúlást, és születést ilyen csodává, széppé teszi s a fájdalmakat virágok özönjeivel tompítja, s új reményekkel tölt el mindannyiunkat. A természet maga a mágia. A tavasz a varázsszavak működésbe lépése. Az elvetett magok kikelete. Amikor még nem érett be a hit, a terv ,a bizalom, de a jelei megmutatják magukat, ha jól dolgoztok, ilyen gyümölcsökkel ajándékozlak meg benneteket. Egy útjelző, itt még aprókat változtathatunk,  hogy a z érés tökéletes legyen. De érdemes kicsit megvizsgálni a részeredményt, mert kiderül, hogy a hitünk megfelelő-e?